Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy végre átölel

Szeretlek... emlékszem, te mondtad
Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant
Tudom az érzések bennünk még így élnek
Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek ígérd meg!

/Children of Distance/

Bocsi ne értsd félre, azért estem beléd, mert megbotlottam a cipőfűzőmbe!

Olyan vagy nekem, mint az az autó a reklámban. Nincs szükségem rád, de kellesz nekem.

A szerelem sorozatgyilkos, s mi mind ártatlan áldozatok vagyunk.

Szerelem: kortól és nemtől független.*-*♥

Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk! és én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: Tévedtem.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem,hogy szeretsz és én is szeretlek téged...

’ Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim. A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is.. de ez még csak a kezdet. Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De a tudat, hogy egyszer Téged is elveszíthetlek.. tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi ‘csendes gyilkos’: lassan kínoz, szinte megfojt.. na ez pont ilyen. Ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni. ‘

Nem tehetsz ellene... Elragad,
magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk,
vagy futóhomok... Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb
leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt
akartad.

Amikor először találkoztunk és te rám néztél, ott, abban a pillanatban tudtam, hogy kellesz nekem... :$

"Szerelem az, amikor megtalálod az az önmagadat valakiben, aki mindig is szerettél volna lenni, de magad sem tudtál róla.

Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult... :/ ♥.

Szemem előtt a legeslegszebb film és a karjaidban csak én nézhetem. Az utolsó, még hiányzó darabkát megtaláltam és nem eresztem már el. ♥

Az ember legérzékenyebb szerve a szív. Egy szótól képes összetörni. Egy pillantástól megremegni, egy érintéstől megállni. Egy sóhajtástól újra verni.♥

Az elején még Neked akartam minden kis titkom elárulni,de idő közben sok-sok titkom egyike Te magad lettél.

Hullanak a könnyeim, mint az esőcseppek, ülök az út szélén, de észre sem vesznek. Sok idő eltelik, mire megáll valaki mellettem, kiszáll az autóból az akit szerettem. Rám néz, és a szemében egy könnycsepp ragyog, magához szorít, megcsókol, s érzem újra boldog vagyok..... :)

Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig,
Nem jutottál tovább, csak a közepéig.
De bele szólt a végzet, ebbe a mesébe,
Mikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe... :(

Bennem van most is, csak már nem úgy, mint anno, én nem voltam depressziós, csak hát ismerős a padló...

Olyan rossz minden nap eljátszani, hogy csak barátként tekintek rád, pedig ha tudnád mennyire szeretlek ... ! :(

"Míg a szívem,utolsót nem dobban. Szeretni foglak,az életemnél is jobban."

"Este,amikor együtt alszotok el, Te hozzá bújsz, s Ő szorosan átölel. Érzed, hogy biztonságban vagy, a karja védelmet ad. Érzed, ahogy ver a szíve , érzed az illatát, érzed ahogy lélegzik, ahogy szuszog. Azt szeretnéd, hogy így maradjatok egy életen át, majd átveszi a tested az ő teste ritmusát. Eggyé válik a lélegzés, azt akarod, hogy ne múljon el ez az érzés. Reggel mikor felkelsz és kinyitod a szemed,látod , hogy Ő fekszik melletted. Megnyugszol, és nem tudja,de egy lágy mosolyt csalt az arcodra. Majd visszacsukod a szemed lassan és nyugodtan újra elalszol boldogan."

Hazudj már valami szépet, elhiszem majd az egészet! Legyen kert és benne virágok, törpe is kell meg óriások. És Te legyél ott, kérlek, ha hívlak hazudni szépet, csak igazat ne,az fájna,csak egyszer...utoljára.:I :////////

Mindent megváltoztattál.. és most hirtelen, csak te kellesz. te vagy az oka annak, hogy mosolygok !

" Tudod mikor fáj a szerelem? Mikor sms-t írsz annak kit kicsi szíved borzongva szeret, de ő nem felel, mert mást szeret. A te szíved epeked utána és mire elfelejtenéd, és megnyugodna szíved, megcsendül a telefonod, rajta kis boríték. S azt kérdezi itt vagy még? De te már nem felelsz: hisz kínok közt elfelejtetted őt.

Mikor idősebb leszek és a kislányom megkérdezi, hogy Anyuci ki volt az első igazi szerelmed? Nem akarok régi képeket előszedni csak a szoba végébe mutatni és azt mondani: Nézd kislányom ott ül.♥

Miért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?Miért álmodom mindig, hogy velem van újra?Miért kell naponta gondolnom a múltra?Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,hisz ez köztünk szinte már mindennapos.Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!

Rájöttem, hogy szeretlek! Eddig csak annyit tudtam, hogy nehezen telik egy nap, amikor nem beszélünk,amikor nem mosolyogsz rám… Amikor nem tudom mi van veled. Mára rájöttem, hogy lehetetlent kérek magamtól. Nem tudok így elviselni egy napot sem. A szívem elkezd verni, mint bolond óra amikor írsz nekem. Akármit írsz boldogan mosolygok. Ha valami bánt téged, nekem is ugyanúgy fáj - talán még jobban. Állandóan melegség van a szívemben, és 5 percnél tovább nem tudok nem rád gondolni. Azt hiszem csillapíthatatlanul beléd szerettem ♥ !

Akarlak. Ez minden. Akarom a mosolyodat, a szemedet, a hibáidat, az aranyos kisfiús tekinteted, a vicceidet, a gúnyolódásodat. Mindenedet. Egyszerűen csak akarlak. ♥

Az igazság az, hogy szeretem... Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem... Nem tehetek róla, csak érzem.♥ :|

Mit meg nem adnék érte, ha egyszer a szemébe merném vágni: Azért vagyok szomorú, mert kegyetlenül beléd szerettem és ez az érzés visszafordíthatatlan.

A SZERELEM nem a tökéletes ember megtalálása - szerelem az, mikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert ! ♥